“A programozó három fő erénye a Lustaság, a Türelmetlenség és az Önhittség.”

A Repülőkórházba kerülésemet követően, a kórházi munka és a kutatás összeegyeztetése nem volt könnyű feladat.
Ekkoriban kezdtem keresni azt a programnyelvet és fejlesztő környezetet, amit a leginkább megfelelőnek gondoltam a pszichológiában felmerülő rutin jellegű feladatokhoz. Hosszú időn keresztül jártam körbe-körbe, próbálva összeilleszteni nyelveket és grafikus könyvtárakat, adatbáziskezelőket és dokumentációs eszközöket. Többször hittem, hogy végre rátaláltam a megfelelő kombinációra.
Kombinációból pedig volt éppen elég, hiszen végigjártam a többé-kevésbé szokásos, open source stílusú tanösvényt, úgy linuxon, mint windows-os környezetben:

• statisztika: SPSS még az egyetemről, de inkább az R
• programozási nyelvek: Pascal -> Delphi, C -> C++, némi Prolog az AI-hez
• scriptek: perl, python, ruby
• kifejezetten a webhez: php/javascript, asp, aspx, VBscript.NET
• a grafikus könyvtárak: Qt, FLTK, és a megfelelő wx* sorozat
• adatbázisok: PostgreSQL, MySQL
• dokumentációhoz: LaTeX, Lout, valamint ezek alá PostScript programozás.

Jelenleg a Python wxPython párosítás, és az Apache+MySQL+Php, illetve a .Net izgat WAMP-on és IIS-en. Remélhetőleg már közel járok a “Végső Kombinációhoz”.

Hogy függő lennék? Hm... ezen rögtön elgondolkodom, amint kikapcsolom a gépet!-)

Szintén a repkórházas időszak elején fixálódott bennem valamiféle hagyományőrző hajlam, amely meghatározta a további érdeklődésem alakulását. Érdekelnek a régi nagy tesztek: CPI, MMPI, Szondi, és még néhány vizuo-motoros teljesítményteszt. Nem győzök (valódi) csodálattal adózni a kezdőként engem még noszogató, az MMPI-t és más teszteket kártyás módszerrel felvevő kollégáim, vagy a például az MMPI-t egy floppyra elférő módon megíró, programozó előtt, ahogyan a Sturktúrás szakemberek szakmai tudása előtt is ugyanúgy.